Bemutatkozás

Praxisom a hiány tematizálásán alapul. A sorok között ki nem mondott szavak, a nem atrikulált érzések, a két hang közötti csend, az állandóan tevékeny élet mögött a mindent megalapozó lét. A hiány misztikuma megbabonázó, olykor provokatív, kényelmetlen, de rendkívül izgalmas tükörként belenézni és ezáltal meglepő felismerésekre jutni önmagunkkal kapcsolatban. A hiányt nem mindent átölelő kozmikus csendként, sokkal inkább feszített dinamikájú kompozíciókban jelenítem meg, amelyek ezzel a kettős identitásukkal paradoxonokon keresztül kommunikálnak szemlelőikkel.


Művészeti felfogásomat a valóság és az illúzió határvonalainak feszegetése, valamint a képi kifejezés folytonos önkritikus újraértelmezése határozza meg.

A valóság töredékei és a tér megzavarása.
Alkotásaim kiindulópontja szinte mindig a körém fonódó valóság vagy a tömegmédia vizuális ingerei, ám ezeket nem leképezem, hanem elemeire bontom. A fragmentált reális elemeket expresszív, gesztusértékű festői felületekkel és absztrakt felületekkel vegyítem. A figurativitás és az absztrakció ezen ütköztetésével olyan rétegzett kompozíciókat hozok létre, amelyek szándékosan megzavarják a néző tér- és valóságérzékelését.

Technológiai kísérletezés és anyagszerűség
Felfogásomra erősen rányomja a bélyegét a tradicionális festészeti műfajok (pl. csendélet, tájkép) és a kortárs, új anyagok ötvözése. A festéken túl gyakran kísérletezem ipari alapanyagokkal, akrilsprayvel, falfestékekkel, ipari olajfestékkel, plexivel vagy szintetikus rétegekkel. Számomra a műalkotás tárgyi mivolta, felületi textúrája és fizikai anyagszerűsége legalább annyira fontos narratív elem, mint maga a képi téma.

Önreflexió és vizuális humort használó kritika
Koncepcióm központi eleme a kortárs alkotó önkritikus és reflexív magatartása. Munkáimban a festészeti tradíciókat, a saját berögződéseimet és a képi kliséket teszem kritika tárgyává. Ezt a dekonstrukciót gyakran finom, fanyar humorral, iróniával vagy vizuális játékossággal végzem, miközben folyamatosan tágítom a táblaképfestészetem határait.

Összességében művészetem a vizuális illúziókészítés és a nyers anyagi valóság összecsapásának terepe, ahol a kép nem lezárt ablak a világra, hanem egy nyitott, kísérleti felület.