Lázár Helga 2026
színházművészet
Bemutatkozás
LÁZÁR HELGA – (1993, Tatabánya) bábszínházi rendezést tanult a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, figuraszínházat a stuttgarti Zene- és Előadóművészeti Főiskolán, valamint színháztudományt a Freie Universität Berlinen. Rendezőként, látványtervezőként és előadóművészként dolgozik Magyarországon, Németországban és a tágabb európai színtéren. 2018 és 2023 között vendégoktató volt az SZFE-n, ahol 2020 óta doktori tanulmányokat folytat. Doktori dolgozatában a figuraszínház definíciós kérdéseit és esztétikai horizontját kutatja.
Nemzetközi produkciós-, illetve kőszínházi együttműködésekben egyaránt dolgozik: munkáit többek között a grazi steirischer herbst fesztiválon, a budapesti DunaPart - fesztiválon, a Prágai Quadriennálén és a bécsi MuseumsQuartierben mutatták be. Rendezései láthatóak voltak például a Magyar Állami Operaházban, a Budapest Bábszínházban és a Theater Aachenben, látványtervei a Radnóti Miklós Színházban és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban valósultak meg, előadóként és bábszínészként pedig többek között a Staatstheater Suttgart és a Theater und Orchester Heidelberg színpadán lépett fel.
Előadásainak fejlesztése során a vizuális-, a fizikai-, és a bábszínház határterületein mozog, dokumentarista elbeszélési formákat használ, és azt vizsgálja, miként válhat maga az anyag a történetmesélés aktív hordozójává.
Kutatási téma:
A kutatás a magyar népi átmeneti rítusok tárgyi örökségét vizsgálja abból a szempontból, hogy a rítustárgyak miként őrzik és közvetítik a kulturális emlékezet rétegeit, és hogyan értelmezhetők újra a kortárs színházban. A kutatás alapfeltevése, hogy ezek a tárgyak nem pusztán történeti emlékek, hanem anyagukban, formájukban és használatuk nyomaiban tovább hordozzák a hozzájuk kapcsolódó tapasztalatot. A vizsgálat antropológiai kutatásra és a tárgyak történeti, használati és szimbolikus kontextusának feltárására épül. A kutatás a rítustárgyakat a kortárs figuraszínház anyag- és testközpontú módszereivel is vizsgálja, arra keresve a választ, hogy a tárgyak milyen mozgásminőségeket, képi struktúrákat és színházi lehetőségeket hordoznak önmagukban. A tárgy és a test haptikus kapcsolatából kiinduló formakutatás eredményeként egy kortárs, nonverbális, rituális szerkezetű figuraszínházi előadás jön létre, amely nem konkrét rítusokat rekonstruál, hanem azok tárgyi és formai rétegeiből építkezik.
Nemzetközi produkciós-, illetve kőszínházi együttműködésekben egyaránt dolgozik: munkáit többek között a grazi steirischer herbst fesztiválon, a budapesti DunaPart - fesztiválon, a Prágai Quadriennálén és a bécsi MuseumsQuartierben mutatták be. Rendezései láthatóak voltak például a Magyar Állami Operaházban, a Budapest Bábszínházban és a Theater Aachenben, látványtervei a Radnóti Miklós Színházban és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban valósultak meg, előadóként és bábszínészként pedig többek között a Staatstheater Suttgart és a Theater und Orchester Heidelberg színpadán lépett fel.
Előadásainak fejlesztése során a vizuális-, a fizikai-, és a bábszínház határterületein mozog, dokumentarista elbeszélési formákat használ, és azt vizsgálja, miként válhat maga az anyag a történetmesélés aktív hordozójává.
Kutatási téma:
A kutatás a magyar népi átmeneti rítusok tárgyi örökségét vizsgálja abból a szempontból, hogy a rítustárgyak miként őrzik és közvetítik a kulturális emlékezet rétegeit, és hogyan értelmezhetők újra a kortárs színházban. A kutatás alapfeltevése, hogy ezek a tárgyak nem pusztán történeti emlékek, hanem anyagukban, formájukban és használatuk nyomaiban tovább hordozzák a hozzájuk kapcsolódó tapasztalatot. A vizsgálat antropológiai kutatásra és a tárgyak történeti, használati és szimbolikus kontextusának feltárására épül. A kutatás a rítustárgyakat a kortárs figuraszínház anyag- és testközpontú módszereivel is vizsgálja, arra keresve a választ, hogy a tárgyak milyen mozgásminőségeket, képi struktúrákat és színházi lehetőségeket hordoznak önmagukban. A tárgy és a test haptikus kapcsolatából kiinduló formakutatás eredményeként egy kortárs, nonverbális, rituális szerkezetű figuraszínházi előadás jön létre, amely nem konkrét rítusokat rekonstruál, hanem azok tárgyi és formai rétegeiből építkezik.
Hírek, Események